Múlt éjjel álmodtam egy nagyon furcsát. Olyan volt az eleje, mint egy videójáték.
Pénteken megnéztük Melivel és Jázminnal az Óriásölő című filmet, ami a Babszem Jankó sztoriját dolgozza fel. Nekem tetszett, de igazából gyerekeknek szól. Abban a filmben van, hogy egy kis zacskóban van pár babszem, amit mindenki meg akar szerezni magának. Az álmomban is valami ilyesmi volt, de a zacskóban nagyon sok pénzt érő arany pénzérmék voltak, amit nekem el kellett lopnom arab terroristáktól. ( ez meg a Vasemberből látottak alapján maradhatott meg bennem :D Húú, de király a Vasember, nagyon tetszett, na de mindegyis ).
Első nekifutásra sikerült megszereznem a zacskót, de amikor el akartam menekülni, akkor elkaptak, és lelőttek, nem sikerült. Majd, mint egy XBOX játékban, újra kezdhettem a pályát :D és megint megpróbáltam elszaladni a terroristák elől, de csak negyedik próbálkozásra sikerült csak, addig folyamatosan megöltek. Amikor sikerült, akkor beleugrottam a Velencei-tóba, hogy ott már nem fognak látni, és úszva menekültem el. ( szintén Óriásölő :D ) Amikor sikerült kimásznom a túlparton, akkor ott már a székesfehérvári Ybl lakótelep melletti strandon másztam ki a tóból, ahol nem strand volt, hanem a Velencei-tó. Mivel még mindig kergettek, ezért sietnem kellett átlógnom egy magas kerítésen, ami azért szakadt félbe, mert megjelent az apám, és azt terveztük meg, hogy hogyan fogom rendesen megmenteni azt a zacskó értékes aranytallért. De közben meg jöttek továbbra is utánam a mumusok. Akkor odaadtam a zacskó tallért apámnak, hogy rejtse el, mert úgyis engem keresnek, nála nem fogják megtalálni, én pedig átmásztam a drótkerítés túloldalára a fák mögé, de addigra késő volt, mert észrevettek a terroristák. Az egyik, a főgonosz egy kövér, nagy orrú, kopasz arab törpe volt, aki magyarul, teljesen barátságosan kezdte el nekem mondani, hogy de jó, hogy végre találkoztunk megint, és legyek szíves, adjam át neki az érméket. De addigra már ott volt az egész családom is, és körben álltak, és figyelték, hogy mi lesz ennek a vége.
Végül visszadtam nekik békével az érméket, és senkinek nemlett semmi baja. Tartottam tőle, ha nem így teszek, akkor a végén még valakinek baja fog esni a környezetemben.
Nagyon izgalmasan kezdődött, de a végére eléggé elgagyult, annak ellenére, hogy eléggé összekuszálódtak a valós dolgok a fejemben :D Pedig szívesen kalandoztam volna még egy darabig, hogy ne találjanak meg. Lövöldöztem, verekedtem, szaladtam, minden ilyesmi. Tisztára Chuck Norrisnak éreztem magam álmomban. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése