A legmerészebb álmok mindig a lehetetlent valósítják meg
2013. június 30., vasárnap
2013. június 19., szerda
2013. június 18., kedd
2013. június 13., csütörtök
Sörözés egy olcsó pub teraszán
- Lali: - Tessék, itt van!
- Gyuszi: - Üdv néked Lajosom! Mi járatban?
- Lali: - Erre jártam, sejtettem, hogy itt leszel.
- Gyuszi: - Miért pont itt?
- Lali: - Abból, hogy mindig itt vagy?
- Gyuszi: - Ezt most mondod, vagy kérdezed?
- Lali: - Cinikusan mondom.
- Gyuszi: - Áhá!
- Lali: - Minden délután idejössz csajokat bámulni.
- Gyuszi: - Mi ez?
- Lali: - A dalszöveg.
- Gyuszi: - Értem. És? Mit kezdjek vele?
- Lali: - Olvasd el!
- Gyuszi: - Minek? Nincs kedvem olvasni.
- Lali: - Ezt most írtam.
- Gyuszi: - Soha nem olvasom a dalszövegeket! Csak hallgatom őket.
- Lali: - De ebben te bíztattál?
- Gyuszi: - Én?
- Lali: - Igen! Abban, hogy írjam meg.
- Gyuszi: - Tényleg? Mikor?
- Lali: - Két hete. A Fő utcán beszélgettünk, ha emlékszel.
- Gyuszi: - Nem igazán rémlik! Nem is voltam mostanában a Fő utcán.
- Lali: - Pedig de. A klubos koncert után együtt taxiztunk haza. Az utcán meg meséltem neked, hogy nem jön az ihlet az új dalokhoz, te meg felsoroltál nekem kábé vagy 9-10 témát, ami engem is simán érint. Azokból egyre írtam szöveget.
- Gyuszi: - Miért kell most kell ezt nekem elolvasnom?
- Lali: - Mert kell. Mert valakinek muszáj elolvasnia.
- Gyuszi: - Nem kell. Miért kellene?
- Lali: - Olvasd már el! Nagyon nagy kérés ez?
- Gyuszi: - Mi lesz jobb attól, ha én ezt most elolvasom?
- Lali: - Legyél már egy kicsit segítőkészebb, kérlek!
- Gyuszi: - Nincs kedvem gondolkodni, pihenni akarok.
- Lali: - Ez csak 29 sor, ha a refrént nem számolom bele, csak egyszer.
- Gyuszi: - Szerinted milyen?
- Lali: - Micsoda?
- Gyuszi: - Hát a versed.
- Lali: - Ez dalszöveg.
- Gyuszi: - Mindegy, de hogy tetszik?
- Lali: - Szerintem ... nem tudom. Nehéz eldönteni. Egy hete ezen görcsölök.
- Gyuszi: - Akkor tarts szünetet!
- Lali: - Ez most tényleg ennyire megterhelő?
- Gyuszi: - Nem az. Csak kiváncsi vagyok.
- Lali: - Én is.
- Gyuszi: - De én másra, mint te.
- Lali: - Olvasd el most, kábé egy perc alatt végig lehet olvasni, mondj róla két szót, és már itt sem vagyok.
- Gyuszi: - De én is kiváncsi vagyok.
- Lali: - Mire?
- Gyuszi: - Hát rád!
- Lali: - Rám? Miért?
- Gyuszi: - Kiváncsi vagyok a te véleményedre a saját alkotásodról.
- Lali: - Olyan sokat dolgoztam rajta, hogy már nem tudom eldönteni, hogy milyen.
- Gyuszi: - Ez hülyeség. Már befejezted a készítését? Kész van?
- Lali: - Igen, kész.
- Gyuszi: - Na látod. Miért van kész?
- Lali: - Mert befejeztem..de
- Gyuszi: - .. De miért fejezted be?
- Lali: - Mert már nem tudok mit beleírni. Szerintem ez így kész.
- Gyuszi: - És szar lett?
- Lali: - Mert?
- Gyuszi: - Én kérdezem most tőled. Szerinted szar lett?
- Lali: - Nem, szerintem nem lett szar egyáltalán.
- Gyuszi: - Akkor jó lett?
- Lali: - Én meg vagyok vele elégedve.
- Gyuszi: - Az nem ugyanaz. A majdnem jó a legrosszabb kategória.
- Lali: - Nem mondtam, hogy majdnem jó.
- Gyuszi: - A "megvagyok vele elégedve" baromira nem azt jelenti hogy tetszik, hanem azt, hogy elmegy. Talán. Olyan valamilyen.
- Lali: - Én elfogult vagyok a saját szövegeimmel szemben.
- Gyuszi: - Na és?
- Lali: - Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó-e vagy se.
- Gyuszi: - Dehogy nem tudod. Már régen meg is tetted.
- Lali: - NEM!! Nem érted? Annyit nyüglődtem vele, hogy már fogalmam sincs, hogy milyen. Nem bírom objektíven megítélni.
- Gyuszi: - Volt elképzelésed arról, hogy miről akarsz írni?
- Lali: - Volt!
- Gyuszi: - Meg is írtad?
- Lali: - Meg!
- Gyuszi: - Készen van?
- Lali: - Kész!
- Gyuszi: - Akkor mit nem tudsz ezen eldönteni?
- Lali: - Figyi, ha nem akarod elolvasni, nekem mindegy.
- Gyuszi: - Már hogy lenne mindegy?
- Lali: - Már leszarom a véleményedet.
- Gyuszi: - Akkor minek jöttél ide?
- Lali: - Nem tudom.
- Gyuszi: - Dehogy nem tudod. Különben nem jöttél volna ide. Én azt terveztem, hogy leülök ide, elolvasom az üzeneteimet, megiszok egy sört, dumálok pár szót ismerősökkel, aztán hazamegyek aludni, mert nyomott vagyok. Erre te ideállítasz ezzel a szöveggel, azt kéred, hogy olvassam el, mert te nem bírod a saját művedről eldönteni, hogy jó-e, vagy sem, mert kisebbségi komplexusod van, és félsz, hogy lefikázzák az emberek, amikor közkinccsé teszed.
- Lali: - Nem félek attól, hogy lefikázzák, és nincs kisebbségi komplexusom.
- Gyuszi: - Akkor döntsd el, hogy jó-e, vagy rossz. Magadtól!
- Lali: - Jó, figyelj, nekem erre tényleg nincs időm. Azt hittem, hogy vagyunk annyira jóban, hogy egy perc alatt átnyálazod, és elmondod, hogy tetszik-e, vagy sem. De úgy látszik, neked fontosabb, hogy pofázzál, mert szereted hallani a saját hangodat. Már régen itt sem lennék. De mindegy. Már leszarom.
- Gyuszi: - Áruld már el nekem Miss Hisztérika, hogy ki vagyok én neked, hogy ÉN eldöntsem helyetted, hogy jó-e ez a dal, vagy mégsem? Tanítottalak téged szöveget írni? NEM! Maximum együtt ittunk párszor, és ennyi.
- Lali: - De te már dolgoztál a zeneiparban, és tudod, hogy mi a gagyi, és mi nem.
- Gyuszi: - Ez nem így van. Véleményem szerint azoknak a produkcióknak a kilencven százaléka, amikben én is dolgoztam, mind szar. És gagyi. Szerintem. Mert nem hallgatok olyan zenét. De slágerek lettek. Hogy miért? Mert leszarták mások véleményét. Csak csinálták. És ez bizony NAGYON könnyű!
- Lali: - Szerintem nem lettek szarok, amikben dolgoztál. Nekem is van egy csomó kedvencem közöttük.
- Gyuszi: - Látod? Erről beszélek. A "szerintem" szóról.
- Lali: - Fú, de nem tudlak már követni.
- Gyuszi: - Te akarsz csinálni egy dalt. Igaz? Meg van a szöveg. Na! Csináld meg hozzá a zenét, és hajrá!
- Lali: - De addig nem akarom megcsinálni, amíg nem kapok rá valami visszajelzést. Azt akarom, hogy tomboljanak rá.
- Gyuszi: - Akkor csináld meg a zenéjét brutálisra. Ha a zene elviszi a balhét, a szöveget tökéletesen leszarják az emberek.
- Lali: - Azért én szeretném, ha a zenéimnek lenne valami jelentése is, nem csak zúzásról szólna.
- Gyuszi: - De épp az előbb mondtad, hogy azt akarod, hogy tomboljanak rá. Akkor viszont tökmindegy a szöveg.
- Lali: - Most le akarsz beszélni a szövegírásról?
- Gyuszi: - Dehogy is. Én azt szeretném, hogy végre te kitaláld magadnak, hogy mit szeretnél, és mindenféle akadály nélkül meg is valósítsd őket. Anélkül, hogy bárki is beleugatna, mint például én.
- Lali: - Nekem fontos mások véleménye. Tudod, én nem akarok beégni azért, mert erősen ragaszkodok a saját elmebetegségemhez. Érted? Mint ahogy ezt megtették már sokan mások.
- Gyuszi: - Azzal egyetértek, hogy sokan csináltak már sok szart. De azzal nem, hogy mások véleményén múlik ez. Csináld meg, állj elő vele, és majd kiderül, hogy milyen lesz a fogadtatás.
- Lali: - Jó, mindegy ... Elolvasod?
- Gyuszi: - El ... Muti!
Bújnék takaród alá,
de elárulnak tárgyaid.
A szétszórt ruha darabok
a leszakított gombjaid.
Tudom, másra vártál, de itt vagyok.
Az ajtómban már fordul a zár,
és bepárásodnak az ablakok.
Egy véletlen, hogy itt vagyok.
És lecsukják szemüket a csillagok,
hogy ne lássák ócska rongyaim.
Nem védekezek, nem támadok,
csak itt hagynám neked álmaim!
Szívem hét élű penge,
érted csorbul minden este.
Minden jóból kimaradtam,
gyöngyeim másoknak adtam rég.
Nagyon rég.
És felöltöznek a nappalok,
szépre festik arcukat.
Elárulják az éjszakát,
kibeszélik titkukat.
Miközben szívemre most zuhannak
a magányos csillagok.
Elrepülni már nem akarnak,
ahogy én is itt maradok,
hogy bújjak takaród alá,
de elárulnak tárgyaid.
A szétszórt ruhadarabok,
a leszakított gombjaid.
Szívem hét élű penge...
és innentől kezdve ugyanaz, mint a másik refrén, bla-bla-bla..
- Lali: - Na?
- Gyuszi: - Jó!
- Lali: - Tényleg?
- Gyuszi: - Most mondtam.
- Lali: - Na, ne már! Komolyan kérdezem. Tényleg tetszik?
- Gyuszi: - Azt egy szóval sem mondtam.
- Lali: - Most mondtad, hogy jó.
- Gyuszi: - Jónak jó, de nem feltétlenül tetszik.
- Lali: - Miért?
- Gyuszi: - Mert nem!
- Lali: - De mi nem tetszik benne? Mondj már róla lécci két szót, hogy értsem is.
- Gyuszi: - Szerintem elég érthető az, hogy nem tetszik.
- Lali: - De miért?
- Gyuszi: - Hehe. Azért nem, mert nekem ez már egy kicsit túl költői. És sok benne az ellentmondás az én értelmezésem szerint. De nem kell megmagyaráznod, hogy melyik szót miért írtad, egyszerűen csak ez jött le nekem elsőre. De zenében már lehet, hogy tetszene. Csináld meg zenével is.
- Lali: - Pedig nem csináltam túl költőire.
- Gyuszi: - Figyelj! Emberek vagyunk. Mindenkinek van stílusa, ízlése. Valakinek ez tetszik, valakinek az. Nem vagyunk egyformák.
- Lali: - Na jó, de a slágerek azért slágerek, mert baromi sokan szeretik.
- Gyuszi: - Attól még az lehet zenei hulladék.
- Lali: - De nem mind az.
- Gyuszi: - Lehet. De nekem mondjuk negatív élményeim vannak ezzel kapcsolatban.
- Lali: - Szerinted gagyi lett?
- Gyuszi: - Egyáltalán nem gagyi, ne aggódj! Kifejezetten jó. Csak nem az én világom, és kész. De elég nagy közönsége van az ilyen szövegnek.
- Lali: - Király!
- Gyuszi: - Csak a szövege egy picit olyan alteres nekem, de attól még lehet vaddisznó a zenéje. Az csak megdobná rendesen.
- Lali: - A zenéje sem lesz gagyi, hanem rockosabb.
- Gyuszi: - Azt tudom. Nem ma kezdted a zenélést. Mondjuk a rock egy csöppet egyszerűbb világ, mint a jazz, amit eddig csináltál.
- Lali: - Épp ez az, hogy könnyebb.
- Gyuszi: - Csak azt hiszed!
- Lali: - Miért? Mi ebben a bonyolult? Első fok, negyedik fok, ötödik fok, negyedik fok és megint első fok.
- Gyuszi: - A rock nem csak három akkordból áll, ne legyél már flegma!
- Lali: - Ez nem flegmaság. A legtöbb rock and roll sláger így volt felépítve.
- Gyuszi: - Igen, hatvanhárom évvel ezelőtt. De azóta fejlődött a zene elég sokat. Nem csak a jazz.
- Lali: - Hagyjuk ezt, nem fogok jazzt csinálni ebből. Majd kísérletezek, és lesz valahogy.
- Gyuszi: - Hallottam a tavalyi felvételeidet, amin zongorázol.
- Lali: - Tényleg? A Flying albumot?
- Gyuszi: - Azt.
- Lali: - És hogy tetszik?
- Gyuszi: - Nem vagyok nagy jazz párti, de elég igényes. Kellemes hallgatni. A kocsimban is bent van a cd-tek.
- Lali: - Akkor ezt most tetsziknek veszem.
- Gyuszi: - Hehe, jól van, vedd annak. Eléggé nagy visszhangja van amúgy ennek a lemezednek.
- Lali: - Dehogy van, akkor tudnék róla.
- Gyuszi: - Dehogy nincs!
- Lali: - Csak szerzői "kiadás" történt, boltokban nem is lehet kapni. Nálam van az összes. Milyen visszhangja lenne?
- Gyuszi: - De a neten már fent van.
- Lali: - Ja, max a youtubeon, oda én tettem fel.
- Gyuszi: - Nem csak, már full le lehet tölteni az egész lemezt torrent oldalakról.
- Lali: - És szerinted tölti azt bárki is?
- Gyuszi: - Legalább a lehetőség meg van rá.
- Lali: - Basszus, régen mindenki szídta a letöltéseket, mert nem adták el a lemezeket. Ma meg annak örülnek, ha egyáltalán letöltik.
- Gyuszi: - Te nem örülnél neki?
- Lali: - Ha letöltenék? Dehogy nem. De nem töltik le, hehe.
- Gyuszi: - Minek töltötted fel youtubera?
- Lali: - Mert posztolgatni akarom. A hegy megy Mohamedhez effektus.
- Gyuszi: - És növekszik a nézettsége?
- Lali: - Hát nem igazán.
- Gyuszi: - Akkor nem sok értelme volt.
- Lali: - Igazából már nem érdekel. Fél éve még fontos volt.
- Gyuszi: - Pedig beszélnek róla a zenészek.
- Lali: - Igen? És mit?
- Gyuszi: - SEMMIT!!! Hehehe...
- Lali: - Hogy te mekkora egy hatalmas bunkó vagy!
- Gyuszi: - Ugyan már! Ezt a poént mindig elsütöm a kiváncsi zenészeknél.
- Lali: - De ez baromira nem vicces.
- Gyuszi: - Hehe, én mindig röhögök rajta.
- Lali: - Le vagy te szarva. Egy komolytalan hülye vagy. Nem is értem, minek kérdeztelek meg.
- Gyuszi: - Úristen, mekkora dráma történt! Csak vicceltem Maki. Ülj le, és lazítsd! Vegyél egy nagy levegőt!
- Lali: - Nem akarok veled több levegőt szívni.
- Gyuszi: - Héj! Ne kezdj már el sértegetni!
- Lali: - Én téged? Te folyamatosan itt szivatsz. Már régen csinálhatnék valami hasznosat.
- Gyuszi: - Kérlek beszélj még a zenéjéről.
- Lali: - Az új dalnak?
- Gyuszi: - Nem, a Dallas-éról. Persze, hogy az új dalnak!
- Lali: - Még nem tudom.
- Gyuszi: - jaj, ne kezd már el megint elölről!
- Lali: - Tényleg nem tudom. Dob, basszus, két gitár, ének és háttér vokál.
- Gyuszi: - És az jó?
- Lali: - Klasszikus.
- Gyuszi: - Van olyan érzésem, hogy a zene pont olyan lesz, mint a szöveg, amit írtál.
- Lali: - Ezt most hogy érted?
- Gyuszi: - Kitalálod, megírod, megvalósítod, és ott fogsz görcsölni, hogy ez most milyen. Mert nem bírom eldönteni.
- Lali: - Dehogy is! Ha kész lesz, ott fogok rá ugrálni a stúdióban, és leiszom magam, hogy végre kész van.
- Gyuszi: - Akkor most miért nem iszol meg egy sört annak örömére, hogy kész a szöveg?
- Lali: - Mert még nincs kész a teljes dal.
- Gyuszi: - Na jó, de nincs sikerélményed már attól, hogy a szöveg készen van?
- Lali: - Még nincs. Amíg nem zúz a fejemben a teljes dal, addig ez nincs készen.
- Gyuszi: - Te tudod. És te mit fogsz benne csinálni? Te énekelsz, vagy zenélsz benne?
- Lali: - Neeem, én zongorista vagyok, billentyűt meg nem írok bele. Vannak zenészismerősem, és majd azok szépen feljátszák az én kontómra.
- Gyuszi: - Hát sok sikert hozzá! Remélem jobban ki leszel tőle ájulva, mint a szövegedtől.
- Lali: - Nekem nincs semmi bajom a szövegemmel.
- Gyuszi: - Az előbb itt rinyáltál, hogy nem tudod milyen. Valószínűleg ezt fogod csinálni a zenéjével is.
- Lali: - Ez hülyeség. Én pontosan tudom, hogy jó lesz zenével együtt is, és a szövege is teljesen hibátlan. Úgy jó, ahogy van. Kit érdekel, hogy te csak az ilyen primitív szövegeket bírod értelmezni?
- Gyuszi: - Szerinted ez a szöveg rockzenével valaha is sláger lesz?
- Lali: - Miért ne lenne? Bármi lehet. Kurva jó zenéje lesz, és együtt elviszik a balhét.
- Gyuszi: - Na látod!
- Lali: - Micsodát?
- Gyuszi: - Hát ez az!
- Lali: - Mi?
- Gyuszi: - Amit hallani akartam. Az önbizalomhiánytól lesznek produkciók semmilyenek. De ezzel a hozzáállással tényleg bármi lehet.
- Lali: - Egyetértek.
- Gyuszi: - Örülök, hogy kimondtad! Most már én is elhiszem, hogy lesz belőle valami!
- Lali: - Sokáig tartott, de azért köszönöm a bíztató szavakat!
- Gyuszi: - Sok sikert Lali! Én kifizetem a söröm, aztán megyek haza sorozatot nézni!
- Lali: - Köszönöm! Remélem, siker lesz.
- Gyuszi: - Az lesz. Csak valósítsd meg azt, ami először eszedbe jut. Ne gondold túl!
- Lali: - Ámen. Szevasz!
- Gyuszi: - Szép napot!
- VÉGE -
- Gyuszi: - Üdv néked Lajosom! Mi járatban?
- Lali: - Erre jártam, sejtettem, hogy itt leszel.
- Gyuszi: - Miért pont itt?
- Lali: - Abból, hogy mindig itt vagy?
- Gyuszi: - Ezt most mondod, vagy kérdezed?
- Lali: - Cinikusan mondom.
- Gyuszi: - Áhá!
- Lali: - Minden délután idejössz csajokat bámulni.
- Gyuszi: - Mi ez?
- Lali: - A dalszöveg.
- Gyuszi: - Értem. És? Mit kezdjek vele?
- Lali: - Olvasd el!
- Gyuszi: - Minek? Nincs kedvem olvasni.
- Lali: - Ezt most írtam.
- Gyuszi: - Soha nem olvasom a dalszövegeket! Csak hallgatom őket.
- Lali: - De ebben te bíztattál?
- Gyuszi: - Én?
- Lali: - Igen! Abban, hogy írjam meg.
- Gyuszi: - Tényleg? Mikor?
- Lali: - Két hete. A Fő utcán beszélgettünk, ha emlékszel.
- Gyuszi: - Nem igazán rémlik! Nem is voltam mostanában a Fő utcán.
- Lali: - Pedig de. A klubos koncert után együtt taxiztunk haza. Az utcán meg meséltem neked, hogy nem jön az ihlet az új dalokhoz, te meg felsoroltál nekem kábé vagy 9-10 témát, ami engem is simán érint. Azokból egyre írtam szöveget.
- Gyuszi: - Miért kell most kell ezt nekem elolvasnom?
- Lali: - Mert kell. Mert valakinek muszáj elolvasnia.
- Gyuszi: - Nem kell. Miért kellene?
- Lali: - Olvasd már el! Nagyon nagy kérés ez?
- Gyuszi: - Mi lesz jobb attól, ha én ezt most elolvasom?
- Lali: - Legyél már egy kicsit segítőkészebb, kérlek!
- Gyuszi: - Nincs kedvem gondolkodni, pihenni akarok.
- Lali: - Ez csak 29 sor, ha a refrént nem számolom bele, csak egyszer.
- Gyuszi: - Szerinted milyen?
- Lali: - Micsoda?
- Gyuszi: - Hát a versed.
- Lali: - Ez dalszöveg.
- Gyuszi: - Mindegy, de hogy tetszik?
- Lali: - Szerintem ... nem tudom. Nehéz eldönteni. Egy hete ezen görcsölök.
- Gyuszi: - Akkor tarts szünetet!
- Lali: - Ez most tényleg ennyire megterhelő?
- Gyuszi: - Nem az. Csak kiváncsi vagyok.
- Lali: - Én is.
- Gyuszi: - De én másra, mint te.
- Lali: - Olvasd el most, kábé egy perc alatt végig lehet olvasni, mondj róla két szót, és már itt sem vagyok.
- Gyuszi: - De én is kiváncsi vagyok.
- Lali: - Mire?
- Gyuszi: - Hát rád!
- Lali: - Rám? Miért?
- Gyuszi: - Kiváncsi vagyok a te véleményedre a saját alkotásodról.
- Lali: - Olyan sokat dolgoztam rajta, hogy már nem tudom eldönteni, hogy milyen.
- Gyuszi: - Ez hülyeség. Már befejezted a készítését? Kész van?
- Lali: - Igen, kész.
- Gyuszi: - Na látod. Miért van kész?
- Lali: - Mert befejeztem..de
- Gyuszi: - .. De miért fejezted be?
- Lali: - Mert már nem tudok mit beleírni. Szerintem ez így kész.
- Gyuszi: - És szar lett?
- Lali: - Mert?
- Gyuszi: - Én kérdezem most tőled. Szerinted szar lett?
- Lali: - Nem, szerintem nem lett szar egyáltalán.
- Gyuszi: - Akkor jó lett?
- Lali: - Én meg vagyok vele elégedve.
- Gyuszi: - Az nem ugyanaz. A majdnem jó a legrosszabb kategória.
- Lali: - Nem mondtam, hogy majdnem jó.
- Gyuszi: - A "megvagyok vele elégedve" baromira nem azt jelenti hogy tetszik, hanem azt, hogy elmegy. Talán. Olyan valamilyen.
- Lali: - Én elfogult vagyok a saját szövegeimmel szemben.
- Gyuszi: - Na és?
- Lali: - Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó-e vagy se.
- Gyuszi: - Dehogy nem tudod. Már régen meg is tetted.
- Lali: - NEM!! Nem érted? Annyit nyüglődtem vele, hogy már fogalmam sincs, hogy milyen. Nem bírom objektíven megítélni.
- Gyuszi: - Volt elképzelésed arról, hogy miről akarsz írni?
- Lali: - Volt!
- Gyuszi: - Meg is írtad?
- Lali: - Meg!
- Gyuszi: - Készen van?
- Lali: - Kész!
- Gyuszi: - Akkor mit nem tudsz ezen eldönteni?
- Lali: - Figyi, ha nem akarod elolvasni, nekem mindegy.
- Gyuszi: - Már hogy lenne mindegy?
- Lali: - Már leszarom a véleményedet.
- Gyuszi: - Akkor minek jöttél ide?
- Lali: - Nem tudom.
- Gyuszi: - Dehogy nem tudod. Különben nem jöttél volna ide. Én azt terveztem, hogy leülök ide, elolvasom az üzeneteimet, megiszok egy sört, dumálok pár szót ismerősökkel, aztán hazamegyek aludni, mert nyomott vagyok. Erre te ideállítasz ezzel a szöveggel, azt kéred, hogy olvassam el, mert te nem bírod a saját művedről eldönteni, hogy jó-e, vagy sem, mert kisebbségi komplexusod van, és félsz, hogy lefikázzák az emberek, amikor közkinccsé teszed.
- Lali: - Nem félek attól, hogy lefikázzák, és nincs kisebbségi komplexusom.
- Gyuszi: - Akkor döntsd el, hogy jó-e, vagy rossz. Magadtól!
- Lali: - Jó, figyelj, nekem erre tényleg nincs időm. Azt hittem, hogy vagyunk annyira jóban, hogy egy perc alatt átnyálazod, és elmondod, hogy tetszik-e, vagy sem. De úgy látszik, neked fontosabb, hogy pofázzál, mert szereted hallani a saját hangodat. Már régen itt sem lennék. De mindegy. Már leszarom.
- Gyuszi: - Áruld már el nekem Miss Hisztérika, hogy ki vagyok én neked, hogy ÉN eldöntsem helyetted, hogy jó-e ez a dal, vagy mégsem? Tanítottalak téged szöveget írni? NEM! Maximum együtt ittunk párszor, és ennyi.
- Lali: - De te már dolgoztál a zeneiparban, és tudod, hogy mi a gagyi, és mi nem.
- Gyuszi: - Ez nem így van. Véleményem szerint azoknak a produkcióknak a kilencven százaléka, amikben én is dolgoztam, mind szar. És gagyi. Szerintem. Mert nem hallgatok olyan zenét. De slágerek lettek. Hogy miért? Mert leszarták mások véleményét. Csak csinálták. És ez bizony NAGYON könnyű!
- Lali: - Szerintem nem lettek szarok, amikben dolgoztál. Nekem is van egy csomó kedvencem közöttük.
- Gyuszi: - Látod? Erről beszélek. A "szerintem" szóról.
- Lali: - Fú, de nem tudlak már követni.
- Gyuszi: - Te akarsz csinálni egy dalt. Igaz? Meg van a szöveg. Na! Csináld meg hozzá a zenét, és hajrá!
- Lali: - De addig nem akarom megcsinálni, amíg nem kapok rá valami visszajelzést. Azt akarom, hogy tomboljanak rá.
- Gyuszi: - Akkor csináld meg a zenéjét brutálisra. Ha a zene elviszi a balhét, a szöveget tökéletesen leszarják az emberek.
- Lali: - Azért én szeretném, ha a zenéimnek lenne valami jelentése is, nem csak zúzásról szólna.
- Gyuszi: - De épp az előbb mondtad, hogy azt akarod, hogy tomboljanak rá. Akkor viszont tökmindegy a szöveg.
- Lali: - Most le akarsz beszélni a szövegírásról?
- Gyuszi: - Dehogy is. Én azt szeretném, hogy végre te kitaláld magadnak, hogy mit szeretnél, és mindenféle akadály nélkül meg is valósítsd őket. Anélkül, hogy bárki is beleugatna, mint például én.
- Lali: - Nekem fontos mások véleménye. Tudod, én nem akarok beégni azért, mert erősen ragaszkodok a saját elmebetegségemhez. Érted? Mint ahogy ezt megtették már sokan mások.
- Gyuszi: - Azzal egyetértek, hogy sokan csináltak már sok szart. De azzal nem, hogy mások véleményén múlik ez. Csináld meg, állj elő vele, és majd kiderül, hogy milyen lesz a fogadtatás.
- Lali: - Jó, mindegy ... Elolvasod?
- Gyuszi: - El ... Muti!
Bújnék takaród alá,
de elárulnak tárgyaid.
A szétszórt ruha darabok
a leszakított gombjaid.
Tudom, másra vártál, de itt vagyok.
Az ajtómban már fordul a zár,
és bepárásodnak az ablakok.
Egy véletlen, hogy itt vagyok.
És lecsukják szemüket a csillagok,
hogy ne lássák ócska rongyaim.
Nem védekezek, nem támadok,
csak itt hagynám neked álmaim!
Szívem hét élű penge,
érted csorbul minden este.
Minden jóból kimaradtam,
gyöngyeim másoknak adtam rég.
Nagyon rég.
És felöltöznek a nappalok,
szépre festik arcukat.
Elárulják az éjszakát,
kibeszélik titkukat.
Miközben szívemre most zuhannak
a magányos csillagok.
Elrepülni már nem akarnak,
ahogy én is itt maradok,
hogy bújjak takaród alá,
de elárulnak tárgyaid.
A szétszórt ruhadarabok,
a leszakított gombjaid.
Szívem hét élű penge...
és innentől kezdve ugyanaz, mint a másik refrén, bla-bla-bla..
- Lali: - Na?
- Gyuszi: - Jó!
- Lali: - Tényleg?
- Gyuszi: - Most mondtam.
- Lali: - Na, ne már! Komolyan kérdezem. Tényleg tetszik?
- Gyuszi: - Azt egy szóval sem mondtam.
- Lali: - Most mondtad, hogy jó.
- Gyuszi: - Jónak jó, de nem feltétlenül tetszik.
- Lali: - Miért?
- Gyuszi: - Mert nem!
- Lali: - De mi nem tetszik benne? Mondj már róla lécci két szót, hogy értsem is.
- Gyuszi: - Szerintem elég érthető az, hogy nem tetszik.
- Lali: - De miért?
- Gyuszi: - Hehe. Azért nem, mert nekem ez már egy kicsit túl költői. És sok benne az ellentmondás az én értelmezésem szerint. De nem kell megmagyaráznod, hogy melyik szót miért írtad, egyszerűen csak ez jött le nekem elsőre. De zenében már lehet, hogy tetszene. Csináld meg zenével is.
- Lali: - Pedig nem csináltam túl költőire.
- Gyuszi: - Figyelj! Emberek vagyunk. Mindenkinek van stílusa, ízlése. Valakinek ez tetszik, valakinek az. Nem vagyunk egyformák.
- Lali: - Na jó, de a slágerek azért slágerek, mert baromi sokan szeretik.
- Gyuszi: - Attól még az lehet zenei hulladék.
- Lali: - De nem mind az.
- Gyuszi: - Lehet. De nekem mondjuk negatív élményeim vannak ezzel kapcsolatban.
- Lali: - Szerinted gagyi lett?
- Gyuszi: - Egyáltalán nem gagyi, ne aggódj! Kifejezetten jó. Csak nem az én világom, és kész. De elég nagy közönsége van az ilyen szövegnek.
- Lali: - Király!
- Gyuszi: - Csak a szövege egy picit olyan alteres nekem, de attól még lehet vaddisznó a zenéje. Az csak megdobná rendesen.
- Lali: - A zenéje sem lesz gagyi, hanem rockosabb.
- Gyuszi: - Azt tudom. Nem ma kezdted a zenélést. Mondjuk a rock egy csöppet egyszerűbb világ, mint a jazz, amit eddig csináltál.
- Lali: - Épp ez az, hogy könnyebb.
- Gyuszi: - Csak azt hiszed!
- Lali: - Miért? Mi ebben a bonyolult? Első fok, negyedik fok, ötödik fok, negyedik fok és megint első fok.
- Gyuszi: - A rock nem csak három akkordból áll, ne legyél már flegma!
- Lali: - Ez nem flegmaság. A legtöbb rock and roll sláger így volt felépítve.
- Gyuszi: - Igen, hatvanhárom évvel ezelőtt. De azóta fejlődött a zene elég sokat. Nem csak a jazz.
- Lali: - Hagyjuk ezt, nem fogok jazzt csinálni ebből. Majd kísérletezek, és lesz valahogy.
- Gyuszi: - Hallottam a tavalyi felvételeidet, amin zongorázol.
- Lali: - Tényleg? A Flying albumot?
- Gyuszi: - Azt.
- Lali: - És hogy tetszik?
- Gyuszi: - Nem vagyok nagy jazz párti, de elég igényes. Kellemes hallgatni. A kocsimban is bent van a cd-tek.
- Lali: - Akkor ezt most tetsziknek veszem.
- Gyuszi: - Hehe, jól van, vedd annak. Eléggé nagy visszhangja van amúgy ennek a lemezednek.
- Lali: - Dehogy van, akkor tudnék róla.
- Gyuszi: - Dehogy nincs!
- Lali: - Csak szerzői "kiadás" történt, boltokban nem is lehet kapni. Nálam van az összes. Milyen visszhangja lenne?
- Gyuszi: - De a neten már fent van.
- Lali: - Ja, max a youtubeon, oda én tettem fel.
- Gyuszi: - Nem csak, már full le lehet tölteni az egész lemezt torrent oldalakról.
- Lali: - És szerinted tölti azt bárki is?
- Gyuszi: - Legalább a lehetőség meg van rá.
- Lali: - Basszus, régen mindenki szídta a letöltéseket, mert nem adták el a lemezeket. Ma meg annak örülnek, ha egyáltalán letöltik.
- Gyuszi: - Te nem örülnél neki?
- Lali: - Ha letöltenék? Dehogy nem. De nem töltik le, hehe.
- Gyuszi: - Minek töltötted fel youtubera?
- Lali: - Mert posztolgatni akarom. A hegy megy Mohamedhez effektus.
- Gyuszi: - És növekszik a nézettsége?
- Lali: - Hát nem igazán.
- Gyuszi: - Akkor nem sok értelme volt.
- Lali: - Igazából már nem érdekel. Fél éve még fontos volt.
- Gyuszi: - Pedig beszélnek róla a zenészek.
- Lali: - Igen? És mit?
- Gyuszi: - SEMMIT!!! Hehehe...
- Lali: - Hogy te mekkora egy hatalmas bunkó vagy!
- Gyuszi: - Ugyan már! Ezt a poént mindig elsütöm a kiváncsi zenészeknél.
- Lali: - De ez baromira nem vicces.
- Gyuszi: - Hehe, én mindig röhögök rajta.
- Lali: - Le vagy te szarva. Egy komolytalan hülye vagy. Nem is értem, minek kérdeztelek meg.
- Gyuszi: - Úristen, mekkora dráma történt! Csak vicceltem Maki. Ülj le, és lazítsd! Vegyél egy nagy levegőt!
- Lali: - Nem akarok veled több levegőt szívni.
- Gyuszi: - Héj! Ne kezdj már el sértegetni!
- Lali: - Én téged? Te folyamatosan itt szivatsz. Már régen csinálhatnék valami hasznosat.
- Gyuszi: - Kérlek beszélj még a zenéjéről.
- Lali: - Az új dalnak?
- Gyuszi: - Nem, a Dallas-éról. Persze, hogy az új dalnak!
- Lali: - Még nem tudom.
- Gyuszi: - jaj, ne kezd már el megint elölről!
- Lali: - Tényleg nem tudom. Dob, basszus, két gitár, ének és háttér vokál.
- Gyuszi: - És az jó?
- Lali: - Klasszikus.
- Gyuszi: - Van olyan érzésem, hogy a zene pont olyan lesz, mint a szöveg, amit írtál.
- Lali: - Ezt most hogy érted?
- Gyuszi: - Kitalálod, megírod, megvalósítod, és ott fogsz görcsölni, hogy ez most milyen. Mert nem bírom eldönteni.
- Lali: - Dehogy is! Ha kész lesz, ott fogok rá ugrálni a stúdióban, és leiszom magam, hogy végre kész van.
- Gyuszi: - Akkor most miért nem iszol meg egy sört annak örömére, hogy kész a szöveg?
- Lali: - Mert még nincs kész a teljes dal.
- Gyuszi: - Na jó, de nincs sikerélményed már attól, hogy a szöveg készen van?
- Lali: - Még nincs. Amíg nem zúz a fejemben a teljes dal, addig ez nincs készen.
- Gyuszi: - Te tudod. És te mit fogsz benne csinálni? Te énekelsz, vagy zenélsz benne?
- Lali: - Neeem, én zongorista vagyok, billentyűt meg nem írok bele. Vannak zenészismerősem, és majd azok szépen feljátszák az én kontómra.
- Gyuszi: - Hát sok sikert hozzá! Remélem jobban ki leszel tőle ájulva, mint a szövegedtől.
- Lali: - Nekem nincs semmi bajom a szövegemmel.
- Gyuszi: - Az előbb itt rinyáltál, hogy nem tudod milyen. Valószínűleg ezt fogod csinálni a zenéjével is.
- Lali: - Ez hülyeség. Én pontosan tudom, hogy jó lesz zenével együtt is, és a szövege is teljesen hibátlan. Úgy jó, ahogy van. Kit érdekel, hogy te csak az ilyen primitív szövegeket bírod értelmezni?
- Gyuszi: - Szerinted ez a szöveg rockzenével valaha is sláger lesz?
- Lali: - Miért ne lenne? Bármi lehet. Kurva jó zenéje lesz, és együtt elviszik a balhét.
- Gyuszi: - Na látod!
- Lali: - Micsodát?
- Gyuszi: - Hát ez az!
- Lali: - Mi?
- Gyuszi: - Amit hallani akartam. Az önbizalomhiánytól lesznek produkciók semmilyenek. De ezzel a hozzáállással tényleg bármi lehet.
- Lali: - Egyetértek.
- Gyuszi: - Örülök, hogy kimondtad! Most már én is elhiszem, hogy lesz belőle valami!
- Lali: - Sokáig tartott, de azért köszönöm a bíztató szavakat!
- Gyuszi: - Sok sikert Lali! Én kifizetem a söröm, aztán megyek haza sorozatot nézni!
- Lali: - Köszönöm! Remélem, siker lesz.
- Gyuszi: - Az lesz. Csak valósítsd meg azt, ami először eszedbe jut. Ne gondold túl!
- Lali: - Ámen. Szevasz!
- Gyuszi: - Szép napot!
- VÉGE -
2013. június 12., szerda
Hozd
ki a legtöbbet magadból, szeresd magad, az életed, minden pillanatot,
mert akkor nem lesz kérdés, hogy ki jöhet be, vagy ki nem. Akárkinek
tuti nem adsz kulcsot. Az udvarra talán bejöhetnek. Még a füvet is
levághatják. De az, aki kávét hoz reggelente az ágyba, akárki nem lehet.
Annak különlegesnek kell lennie. Nem kaphatja meg akárki a reggeleidet,
a mosolyaidat, és nem láthatja akárki azt, amikor
a padlón vergődsz sírógörcsben, mert úgy érzed nem megy tovább.
Akárkinek nem fedheted fel magad. Akárki nem láthatja, hogy Disney
Channelt nézel, ha szomorú vagy, vagy hogy egy szál bugyiban énekelsz
otthon. Azt csak az láthatja, aki megdolgozott érte. A mosolyaidat csak
az kaphatja meg egy életen át, aki tiszteli, becsüli, és bátran meg meri
nyitni előtte a szívét. Nem retteg, nem menekül, hanem szeret. Igen,
kockázatos, kemény, fájdalmas is lehet néha. De az életedről van szó, és
ne alkudj meg. Legalább ha erről van szó, akkor ne tedd.
2013. június 7., péntek
Életem legszebb napja!
Ha minden napom ilyen szépen indulhatna, akkor boldogan, és kisimult arccal térnék a túlvilágra öreg fejjel :)
Imádtam, ahogy hozzámbújtál, ahogy cukultál, ahogy megcsókoltál, ahogy simogattál, ahogy szerettél reggel!!! Plusz péntek van, és még nagyon finom ebédet is kaptam banánnal!!!!! Életemben nem voltam még ennyire nagyon Boldog!!! <3
Imádtam, ahogy hozzámbújtál, ahogy cukultál, ahogy megcsókoltál, ahogy simogattál, ahogy szerettél reggel!!! Plusz péntek van, és még nagyon finom ebédet is kaptam banánnal!!!!! Életemben nem voltam még ennyire nagyon Boldog!!! <3
2013. június 6., csütörtök
2013. június 5., szerda
Nászútra Bora Bora fogom őt elvinni!!! A legszebb hely a világon!
Bora Borát a világ egyik legszebb szigeteként tartják számon, vadregényes partokkal, csúcsokkal, lagúnákkal. A IX. sz. óta a polinéz uralkodók otthona volt, manapság Bora Bora a filmesek paradicsoma, sztárok kedvelt pihenési célpontja. A sekély öblökben számos "Motu" kis szigetecske található. Vaitape, a sziget fővárosa kis öböllel, városházával, csendőrséggel, postával, bankkal, gyógyszertárral, üzletekkel, éttermekkel várja az érkezőket. A repülőtérről hajóval jutunk el Vaitape-ba, mely két magas csúcs között fekszik. Bora Bora híres öblei fehér homokkal várják az úszni és búvárkodni vágyókat. A színpaletta összes kék és zöld árnyalata fellelhető ezen a csodás helyen, korallok és több mint 300 halfaj él a meleg vizekben.
Tahititól 200-300 km-re (1 órás repülőútra) északra fekszik Bora Bora, mely a térség legismertebb és a turisták által leglátogatottabb, ennek megfelelően legdrágább szigete.
Tahitiül a Bora Bora szó jelentése „elsőszülött”, mivel a legendák szerint az első szigetek között volt, amely kiemelkedett a vízből és sokáig női uralom alatt állt.
„A Csendes Óceán gyöngyszeme”, sokak által a Világ legszebbnek vélt sziget. Bora Bora tengerparti luxusszállodái, vízfeletti cölöpökön álló bungalóiról híres, amelyek a csodálatos természet mellett kiváló szolgáltatásokat és nyugalmat biztosítanak vendégeik számára. Bora Bora mindemellett rengeteg szórakozási, sportolási, kirándulási és kulturális lehetőséget nyújt. A legkedveltebb túrák a lagúnába vezetnek, ahol a főattrakció az együtt úszás a 2-3 méteres óriás rájákkal vagy a korallzátonyon kívül egy delfincsapattal. A sziget a parton is változatos, hiszen a tengerből magasra nyúló vulkáni hegy, a buja zöld színek, a virágok végeláthatatlan gyűrűje mindenkit ámulatba ejt.
A nászutasok és romantikusok érkeznek a világ minden részéről, hogy megcsodálják a kastély-szerű Otemanu hegyet, mely az eget karcolja. Hibiszkusztól virágzó buja trópusi lejtők és völgyek, valamint a pálma erdőkkel borított motu (zátony) veszi körül a lagúnát, mint egy szép nyaklánc. Tökéletes fehér homokos strandok mutatják az utat a smaragdzöld vízhez, ahol hihetetlenül színes halaktól eleven a korallzátony. A kristálytiszta víz annak is köszönhető, hogy a hegyekből a lagúnába egy folyó sem fut.
Bora Borát csak egy helyről, Vaitape falu felől lehet hajóval megközelíteni, a sziget körül egy kb. 29 km hosszú út megy, vidám falukon, régészeti területeken keresztül, II. Világháborús emlékek mellett.
Bora Borán az atollok kialakulása jól megfigyelhető. A fiatal Tahitin a sziget körül csak éppen kialakult a korál védőgyűrű, az öreg Tuamotu atolloknál már csak a védőgyűrű maradt meg, a vulkán már a víz alatt nyugszik. A középkorú Bora Bora a két állapot között jár: a vulkán már jelentősen megsüllyedt, és viszonylag nagy lagúna alakult ki a sziget és a korál gyűrű között. Nagyon soká a vulkán teljesen el fog tűnni, és a lagúna úgy fog kinézni, mint a Tuamotu atollok.
Bora Bora egy sziget Francia Polinéziában a Társaság-szigetek csoportjában. Nevének jelentése tahitiül "elsőszülött", mivel a legendák szerint az első szigetek között volt, amely kiemelkedett a vízből és sokáig női uralom alatt állt. Papeetétől, Tahiti fővárosától 230 km-re, északnyugatra fekszik. A mindössze 29 km² területű szigetet lagúna és korallzátony veszi körül. Hegycsúcsai a Mount Hue (619 m), a Mount Pahia (661 m) és a Mount Otemanura (727 m), melyek egy kialudt vulkán maradványai. Bora Bora mellett még két kisebb sziget is kialakult, Toopuaiti és Toopua. Legjelentősebb települései Vaitape, Motu Toopua és Motu Tevairoa. Két legfontosabb terménye a kopra és a kókuszdió.
2013. június 4., kedd
2013. Január 17. Csütörtök. 18:00 Műhely
TEGNAP VOLTUNK NÉGY HÓNAPOSAK!!! <3
Amikor január 17-én 17:50-kor a Pláza mellett szedtem a lábaimat a műhely felé, hogy el ne késsek a megbeszélt randevúról, folyamatosan babráltam a belőtt hajamat a deres autók szélvédőjében, mert nem akartam, hogy a szél miatt menjen tönkre a randevú. Közben pedig az járt a fejemben, hogy mi lesz, ha nem lesz velem kedves? Ááá, dehogy. Biztos kedves lesz. Nagyon csinos lány. Bár eléggé mérges hangja volt, amikor rámkérdezett, hogy honnan tudom a telefonszámát.. Hmm.. De akkor is. Tuti jó lesz. Úh, de izgulok. Csak el ne csesszem. Önmagam leszek. Hátha az nem lesz baj A börkabátomat csak az Ady Endre utca kanyarában húztam szét, mert tél volt és hideg, addig összehúzva mentem, hogy ne fázzak. Aztán megigazítottam szépen, és elegánsan elindultam a Műhely kapuja felé lehúzva a cipzárját, hogy ne nézzek ki kövérebbnek, mint ami egyébként valójában vagyok.
Majd megérkeztem, és megláttam az arcát. Megszűnt a külvilág. Rámköszönt! A hangját innentől kezdve már imádtam. Az arca angyalian gyönyörű volt. Azt hittem, hogy alacsonyabb a facebook fényképei alapján. De magas lány. És nagyon csinos. Csinosan volt felöltözve. Kért puszit. Akkor azt reméltem, hogy szimpatikus vagyok neki, ha már kért puszit. Majd vettem teát, és elindult egy nagyon jó, 5 órás beszélgetés önmagunkról. A legszebb este volt az életemben. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy engem szeret!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)